6.: Now you're taking her to every restaurant

Hello! Remélem még nem késő így felrakni egy részt, mert bár már két napja megírtam, gondoltam, ha naponta hozom őket, akkor elvesz a varázsa. :) Hope you are gonna like it! Xx

- Szerintem ne azt vedd fel - mutatott rám Eleanor, amint egy rózsaszín ruhában illegek a tükör előtt. Harryvel a tegnapi bowlingozás után megbeszéltük, hogy ma elmegyünk vacsorázni. Ha akartam se tudtam volna leplezni az izgatottságom, és ezt El is észrevette. Egy órája keressük nekem a tökéletes ruhát. Annyira kínozni akartam, csak játékból. A ruhának mindenképp combközépig kell érnie! És - ahogy végigsiklik a ruhán a tekintetem a tükörben - nem rózsaszínnek!

- Ehhez mit szólsz? - dobott nekem egy ruhát Eleanor, és felült törökülésben az ágyra, hogy még kényelmesebb rálátása legyen a bénázásomra. - Ha érdekel, Louis azt mondta, hogy Harry már be van zsongva - húzta sejtelmes mosolyra a száját.

- Mi? - kérdeztem meglepődve. Az sem érdekelt, hogy csak egy fekete fehérneműben állok előtte. - Miért lenne bezsongva?

- Louis visszamondta nekem a megismerkedésetek történetét...  Tudod, pletykásak - legyintett. - Harry azt mondta Louisnak, hogy meg kell téged találnia, és voilà, meg is talált. Ott álltál előtte egy fehér ingben. Na, azóta másról se tud beszélni, csak rólad.

- Komolyan vagy csak feltuningoltad? - kérdeztem nevetve. Ismertem Eleanort, szerette kifényesíteni a dolgokat, főleg ha pasiügyekről volt szó. Olyan filmbeillő monológokat adott elő nekem, amin mindig csak mosolyogtam.

- Komolyan. - Az egyik kezét a szívére tette, mint aki megesküszik valamire.

Az ötödik ruhacsere után már én jobban kezdtem megunni ezt a beöltözősdit, mint a barátnőm, aki teljesen odavolt, hogy kamatoztathatja stylist képességét. Aztán meglátta a szekrényemben a fekete koktélruhám, amit azt hiszem, életemben kétszer hordtam.

- Ez lesz a tökéletes ruha! - nyújtotta át fülig érő szájjal és éreztem a vibrálást körülötte, hogy milyen izgatott.

- Jó, de ha nem lesz tökéletes, meztelenül megyek.

- Harry imádná - kacsintott. Megforgattam a szemem, és belebújtam az egyszerű, de mégis sokat mutató dresszbe. Tényleg tökéletes volt. Combközépig ért, a nyakamat valamennyire szabadon hagyta.

- Vedd fel hozzá a cipőt, amit ma vettünk.

El kibontotta a Louboutin feliratú krémszínű dobozt és egymás után adta oda a cipőt.

- Tudod, én is szívesen elmennék veled egy randira, ha így néznél ki.

- Azt hiszem, ez egy bók volt.

A hátralévő egy órában kisminkeltem magam, ami a szokásos szempillaspirál és szájfényből állt. Extra hosszú szempillákat varázsoltam magamnak és a hajam is begöndörítettem. Kapkodva magamra vettem a fekete kabátom és a borítéktáskám. (kép) Eleanor megígérte, hogy elpakol utánam, úgyhogy ez a teher is lekerült a vállamról. Címlapfotóra illő mosollyal nyitottam ajtót Harrynek, aki lezseren, de mégis elegánsan dőlt neki a kerítésnek és zsebébe csúsztatta a kezeit. Mondtam már, mennyire szexi volt?

- Az egy fegyver a lábadon? - kérdezte kaján vigyorra húzva a száját. - Mellesleg, gyönyörű vagy - suttogta.

- Köszönöm. Mellesleg, ezzel foglak megbüntetni - feleltem játékosan. Halkan felnevetett. Lehelete fehérré vált a hideg levegőn. Rajtunk kívül senki sem volt a környéken, az utcán egy lélek sem járkált.

- Hölgyem? - kérdezte a kezét nyújtva.

- Uram - bólintottam mosolyogva és a kezem belecsúsztattam a gyűrűbe, amit a karjával alkotott.

A kocsiban lefutottuk az udvariassági köröket, érdeklődött, hogy mivel töltöttem a mai napot, és szóvá tette, hogy nem látogattam meg a stúdióban őket. Érdeklődtem az új albumukról. Éreztem a csillanást a szemeiben, amikor róla kérdezgettem. Látszott rajta, hogy izgatott, akárcsak én.

Az étteremben a legeldugottabb asztalhoz vezettek minket, mert Harry előre beszélt a tulajdonossal és tájékoztatta a vendégeiről. Igazán kitett magáért, ugyanis a szó legszorosabb értelmében gyertyafényes vacsorát kaptam.

Ugyanazt rendeltük, és amíg várakoztunk, Harry kezdeményezett beszélgetést.

- Tényleg nem tudsz dönteni, melyik egyetemre menj? Eleanor mondta... - kezdte, mint aki jól informált. Először meglepődtem, hogy tud róla, de aztán az Eleanor szó hallatán inkább csak magamba mosolyogtam. Eleanor, az én legjobb barátnőm, és még így se tudom soha fejben tartani, hogy vannak bizonyos dolgok, amiket nem kéne elmondanom neki. Tegnap este döntöttem el, melyik egyetemre megyek, azt hiszem, végérvényesen. Legalább tíz különböző felsőoktatási intézmény honlapját böngésztem órákon keresztül, csak hogy ráakadjak a tökéletesre. A nekem valóra; régi álmom teljesül majd, ha bekerülök.

- Nem - jelentettem ki nyugodtan, pedig a gondolatok a fejemben össze-vissza cikáztak. - De az egyetemek listáját már leadtam az igazgatónak.

Kihozták a steak-et, amit rendeltünk. Az illattól máris összefutott a nyál a számban. Ó, már mióta vágyom egy finom steak-re. Hmm. Harry rengeteget mesélt a bandáról, főleg mert én kérdeztem, meg amúgy is ömlöttek belőle a szavak, és nem is volt részeg.

- ...bejött egy galamb a nyitott ablakon.

- Várj, miért volt nyitva az ablak? - kérdeztem a mondat közepébe. Arcáról egész este ott ült a le nem vehető vigyor, ami miatt gödröcskéi is előbújtak.

- Passz. Valaki azt mondta, hogy rajongók száza áll a stúdió előtt, közben csak egy galambot dobtak be.

- Mi? Bedobták? - kerekedett ki a szemem.

- Egy cipős dobozba volt. Liam volt a legbátrabb, kinyitotta és kirepült belőle egy galamb. Hidd el, annyira meg volt rémülve, mint mi. Niall kirohant, tudod galambfóbiája van. Louis meg el kezdett ordítozni, hogy ez biztos Kevin.

- Tiszta bolondok háza.

- Igen, az.

Harry rendezte a számlát, én addig felvettem a kabátom és vártam, amíg pár fotót készít a rajongókkal, akik felismerték őt az étteremben. Közben dobtam egy esemest El-nek, hogy minden szuper.

- Hátul kell mennünk, mert elől tele van a parkoló a sajtóval - kapta el a derekam Harry és a hátsó ajtó felé húzott.

- Honnan tudták, hogy itt vagyunk?

- Fogalmam sincs. Gyere! - Érintése szinte perzselte a bőröm, de ezzel nem nagyon foglalkozott, mert minél hamarabb ki akart jutni az étteremből. Én azonban le se tudtam venni a szemem a kezünkről, ami tökéletesen fonódott össze. Kicsit ideges volt, gondolom már elege van a sok lesifotósból, hogy egy nyugodt perce sincs, de akárhányszor összetalálkozott a tekintetünk, elmosolyodott.

- Mennyi az idő? - kérdezte, miközben beindította az autót.

- Tíz lesz. Miért?

-Van időkorlátod? - arca féloldalas mosolyra húzódott, amint elszakította a tekintetét az útról és rám nézett.

- Hidd el, az sem tűnt fel apának, hogy tegnap éjfélkor mentem haza.

- Akarsz róla mesélni? - kérdezte, most már az utat figyelve. Egy pillanatra kihagyott a szívem, tudtam, hogy mire gondolt. Vagy legalábbis milyen választ akar hallani, és habár ilyen közel voltam, hogy elmondjam, inkább nem tettem. Valamiért megnyugtatott a közelsége és nem akartam ezt elrontani azzal, hogy rázúdítom a 'tökéletes' családomat. - Észrevettem, hogy nem jöttök ki jól.

- Hagyjuk - legyintettem és bekapcsoltam a rádiót.

Csalódottan bólintott és az út további részében nem is kérdezett róla. Hagyta, hogy a gondolataim magába foglaljanak. Néztem a leguruló esőcseppeket - versenyeztettem őket tizennyolc éves létemre -, amikor megállt egy téglakirakású ház előtt. Teljesen sötét volt, csak az előkertet világította meg pár lámpa.

- Hol vagyunk?

- Nálam.

Nagy nehézségek árán kinyitotta a bejárati ajtót, és tettetett felháborodással leteremtett amiért kinevettem. Értem én, hogy több kulcs van nála, mint egy átlagos embernél, de akkor is. Aranyos volt, ahogy bénázott. Az előszobába letettem a kabátom.

- Tudod, hogy most kínzol, ugye? - kérdezte pajzán vigyorral a képén.

- Akkor jó úton haladok a célom felé. - Nem vártam meg a reakcióját, feltaláltam magam és a nappaliba mentem. - Hűű - ámultam, ahogy végignéztem a bézs és a zöld minden színárnyalatában pompázó szobában. A falak polcrendszerein több díj sorakozott, mint amennyit az apám dolgozószobájában láttam, pedig már régóta benne volt a szakmában. A síkképernyős óriástévé előtt pedig tornyokban álltak a DVD lemezek. Levettem a cipőm és törökülésbe kezdtem el válogatni őket. Mind olyan film volt, amit már láttam, vagy szerepeltek a kívánságlistámon. Az egyik kupac horror, a másik vígjáték volt.

- Akarsz filmezni? - jött be a szobába két bögre teával. Nem tudom, honnan tudta, de szükségem volt arra a bögre forró italra, mert a szövetkabátom nem épp a leghidegebb időjárásra találták ki.

- Ühüm - kortyoltam bele a teámba. Felmutattam egy cédét, aminek borítóján a Szerelmünk lapjai volt hirdetve.

- A kedvencem.

Elindította a filmet. Leültünk egymás mellé és meg se próbáltam arrébb helyezni magam, mert az kínosan vette volna ki magát. Lábaimat magam alá húztam, ő pedig keresztezve felrakta a dohányzóasztalra. Vállunk összeért, és ahányszor erre és nem a filmre koncentráltam, akaratlanul is mosolyogtam. Szerintem Harry is valahogy így tett. Bizonytalanul ráhelyezte a kezemre az övéit. Meleg bizsergés járta át a testem és a teánál is jobban felmelegedtem. Annak ellenére, hogy volt egy pár fiú, aki megfordult a házam táján, nekem is új volt ez az egész. Még soha senki nem hívott el igazi randira és nem lopott el egy rózsát az étterem pincérének zsebéből.

Azt hiszem ez volt a lehető legjobb újrakezdése a 'kapcsolatunknak'.