Hellobello! Sajnálom, hogy később jöttem a résszel, mint terveztem. És most jön a szokásos, hogy suli volt meg blablabla. Sajnos a kémia témazáróm egyes lett, szerencsére ad javítási lehetőséget, mert az osztály fele leszerepelt, de attól még krvára meg fogok bukni. Szünetben elég sok részt feltettem, nem tudom, hogy ezentúl hogyan lesz, de igyekszem 3-4 naponta, vagy kevesebb. Jó olvasást! Xx
(Szavazzatok rám, kérlek! Én lennék xoxo-glamorousdreams. És a legjobb, hogy nem kell regisztrálnotok:))
Reggel telefoncsörgésre ébredtem. Komolyan, most már igazán hozhatnának erre egyfajta törvényt, mert nem valami kellemes érzés. A fejem lüktetett, mert nem volt hozzászokva, hogy két izmos lábon aludjak. És ha már...
(Szavazzatok rám, kérlek! Én lennék xoxo-glamorousdreams. És a legjobb, hogy nem kell regisztrálnotok:))
Reggel telefoncsörgésre ébredtem. Komolyan, most már igazán hozhatnának erre egyfajta törvényt, mert nem valami kellemes érzés. A fejem lüktetett, mert nem volt hozzászokva, hogy két izmos lábon aludjak. És ha már...
- Mi a...? - nyöszörgött Harry és a telefonja után kutatott. Én is felébredtem és kapva kaptam az alkalmon, hogy lelépjek, a cipőm felé indultam, csak hogy egy erős kéz fonódott a karjaim közé. Megfordultam és két gyönyörű smaragdzöld írisszel találtam szemben magam. Kezemen lágyított a szorításán, de még most sem engedte el. Tekintete a gondolataimig hatolt, mintha ki akarna olvasni belőlük valamit.
- Nem... veszed fel? - kérdeztem halkan. Szemei fogva tartották a tekintetem. Megrázta a fejét, aminek következtében göndör haja táncot járt. - És mi van, ha fontos?
- Ráér. - Közelebb lépett és éreztem, hogy mi fog történni. Megijedtem. - El akarsz menni? - kérdezte sejtelmes mosolyra húzva a száját. Tett egy lépést, a lehelete szinte súrolta a számat.
Sosem értettem, miért tanulunk ambivalens érzésekről, azt meg pláne nem, hogy miért pont irodalom órán. De most már rájöttem, hogy tényleg vannak ellentétes érzések, pedig eddig nem hittem. Gyorsan a szája elé tettem a mutatóujjam, és látszólag össze is zavartam.
- Nincs csók - kezdtem, és magam is meglepődtem azon, amit mondani akartam. - Legalább a második randiig. - Óvatos mosolyra húztam a számat. Harry még mindig a mutatóujjamat nézte. Szerintem erősen gondolkozott, hogy mikor utasították vissza utoljára. Szemöldökét alig láthatóan összeráncolta és rám emelte azokat a zöld szemeit.
- Azt mondod nincs csók az első randin, de lefeküdnél egy vad idegennel?
- Sajnos, nem vagyok elég részeg.
- Akkor töltsük együtt a napot - ajánlotta.
- Mi? - nevettem fel.
- Ha elmegyünk kajálni, vásárolni, sétálni... - kezdte számolgatni az ujjain. - az már három plusz egy. Na? - kérdezte izgatottan.
- Azért akarsz velem lenni, hogy megcsókolhass?
- Nem - rázta a fejét -, azért mert veled szeretnék lenni.
♫ ♪ ♫ ♪ ♫
Harrynek könyörögtem, hogy menjünk haza, hadd öltözzek át, de ő csak azt hajtogatta, hogy ebben a ruhában is jól nézek ki. Mondta, hogy szívesen ad ruhát. Először is, nincs női ruhája - remélem -, másodszor, hogy néznék ki egy boyfriend farmerben ami két számmal nagyobb, és egy V-nyakú pólóban? Szerintem úgy, mint egy hajléktalan. Na, persze, ő nem ezt gondolja, de amikor már egy napja nem tusoltam és ugyanaz az izzadt ruha van rajtam... Női probléma. Végül is beadta a derekát és hazajött velem.
A forró zuhanytól megkönnyebbülve léptem ki a kádból és végre embernek éreztem magam. Gyorsan leellenőriztem a telefonom, miközben a másik kezemmel fogat mostam. El már kétszer hívott és üzent is, de valahogy nem volt kedvem válaszolni. Elképzeltem, hogy kikérdez a tegnap estéről, milyen volt blablabla, és ehhez most nem volt kedvem. Jól éreztem magam, mert legalább eseménydús lesz a mai nap. És ahogy ismertem Eleanort, úgyse adja fel könnyedén. Megszárítottam a hajam és megint a duplájára növeltem a szempilláimat. A törölközőt szorosra húztam és kiléptem a szobámba, amiben hűvösebb volt a szokásosnál.
- Azt hittem mondtam, hogy van kaja és tévé, lefoglalhatod magad, míg elkészülök - mondtam flegmán. Ott feküdt a párnáim között az ágyamon és szemeit legeltette a testemen. Szerencse, hogy egy törülközővel el volt fedve... És amúgy sem tartoztam a szégyenlősek csoportjába.
- Azt hittem mondtam, hogy öltözz fel és mehetünk. Nem mondtad, hogy lezuhanyzol és hajat is mosol - húzta sejtelmes mosolyra a száját és ráérősen feltápászkodott. Végig a szemembe nézett, amiért hálás voltam, mert így nem éreztem magam annyira kellemetlenül. Két kézzel megfogtam a vállát és elkezdtem hátrafelé tolni, egészen a küszöbig.
- Adj két percet és mehetünk.
- Azt miért nem várhatom meg a szobádban? - kérdezte óriási mosollyal és kíváncsi tekintettel. Naná, hogy az járt a fejében.
- Felejtsd el! Szeretnék felöltözni - bezártam az ajtót az orra előtt. Még hallgattam a lépteit, ahogy lerobog a lépcsőn, úgyhogy teljesen nyugodtan kezdtem felöltözni. Most nem volt célom, hogy kiöltözzek, mert gondoltam, nem szükséges egy amolyan városnéző túrára, úgyhogy a lehető legkényelmesebb ruhákat válogattam össze. (kép) Tényleg, két perc alatt felöltöztem.
- Mehetünk - robogtam le a lépcsőn. Harry az előszobában állt és a haját igazította. - Ha gondolod, kapsz két percet - nevettem. Ráérősen rám emelte a tekintetét. Mellé álltam és ellenőriztem, hogy a szempilláim még mindig ugyanúgy állnak-e.
- Miért fontos minden nőnek, hogy hatalmas szempillái legyenek? - kérdezte, amikor látta, hogy már másodpercek óta azzal vacakolok.
- Miért fontos minden pasinak, hogy a haja tökéletesen álljon? - kérdeztem vissza.
- Mivel csábítanálak el? - húzta vigyorra a száját.
- Tudom, hogy a szempilláim ejtettek rabul, Styles. Ne is tagadd!
Kisütött a nap, ami furcsa volt, mert már november fele járt és ilyenkor inkább leesik az első alig tartós hó. A hőmérő a kocsiban tizennyolc fokot mutatott, ami melegnek hatott az előző napi alig pár Celsiushoz képest.
Végigjártuk az Oxford Street-et, ami teljes karácsonyi hangulatban pompázott, annak ellenére, hogy még csak november eleje volt. A kirakatokból nem hiányozhattak a gömbök, hófúvó gépek, és egyéb karácsonyi hangulatok. Minden utca sarkán ott voltak a forralt bort kínáló standok, és frissen sült gesztenye illata terjengett a levegőben. Harryvel egymás mellett sétáltunk. Láttam pár lányon az arcára fagyott mosolyt, de egyikük sem volt bátor, hogy közelebb jöjjenek. A sálam mögé bújtam, így próbálkoztam védekezni a hideg ellen.
Bementünk több világmárkás fémtáblákkal jelzett üzletbe, mert a göndörke egy fehér inget akart nézni külön a Teen Awards-ra. Egy élmény volt vele vásárolni, szerintem az eladó agyérgörcsöt kapott. Végignézett ötven - szerinte - különböző fehér inget, de egyik sem tetszett. Túl rövid az ujja, ott egy kilógó cérnaszál, ennek vág a nyaka, annak nem jó helyen van a zsebe...
- Szerintem nézzük meg egy másik boltba - suttogtam, hogy az eladó ne hallja. Mellette álltam és szemem az előttem lévő kabátokon legeltettem.
- De én Burberry-s inget akarok, csak meg kell találnom a tökéletest - válaszolta.
Az eladó visszatért egy bontatlan csomagolású inggel, ami hófehér volt, tökéletesen állt a nyaka, és az ujja is megfelelő hosszúságúnak tűnt. Amíg Harry felpróbálta, körbenéztem még egyszer a kabátoknál és meg is akadt a szemem egy fekete csodán, de az árát meglátva inkább lemondtam róla.
- Na, hogy áll? - kérdezte. Megfordultam, és... Az ing feszült a kidolgozott felsőtestén, tökéletesen illett rá. A felső gombot nem gombolta be, ami rossz fiússá varázsolta. Betűrte az inget a farmerjába, de az még mindig állta a gyűrődést. Szerintem kicsit tovább nézhettem, mint kellett volna, mert egy önelégült vigyor ült ki az arcára.
- Ezt tuti, megveszem - mondta és elkezdte kigombolni az ingét. Mire észbe kaptam, már a negyedikkel kezdett foglalatoskodni.
- Eszedbe ne jusson! - szóltam rá. Csalódott mosollyal lépett vissza. Végül megvette az inget.
Amiért én egy órát töltöttem el vele a Burberry üzletben, ezért berángattam egy The Body Shop-ba. Imádtam a sok gyümölcsös kencét, rendszerint televásárlom magam velük. Kiszúrtam egy kókuszos hajbalzsamot és egy narancsos tusfürdőt. Harry unottan várt rám. Szegény, nem nagyon tudott nézelődni, mert leginkább lányoknak való ez a bolt, de hősiesen tűrte, míg én végigszaglászom az összes dolgot. Két lány odasomfordáltak és kértek egy-egy fényképet. Mintha visszalehelték volna az életkedvét, vidáman állt pózba a kamerának. Kifizettem és karonfogva kivonszoltam a boltból.
Beültünk egy cukrászdába, hogy átmelegedjünk. Rendeltünk két forró csokit és Harry erősködött, hogy próbáljam ki a csokis-banános muffint, mert ilyen finomat még ő se tud sütni. Először fennakadtam azon, hogy ő nem tud ilyet sütni? Miért mást tud? Elfeleztük a sütit, és kijelentem, hogy ez volt életem legjobb muffinja. Kívül ropogós volt, belül folyt a csokoládé, és az íze is passzolt egymáshoz.
Amíg szürcsölgettük a forró italt, mindenről kérdeztük egymást. Hálás voltam, amiért nem erőltette a családomról való beszámolót, mert lett volna mit mondanom, egyszerűen csak nem akartam róla beszélni. A suliról viszont annál többet meséltem. Egyetlen egy dolgot mondtam el, hogy kirúgattam magam a bentlakásosból, de azt nem, hogy miért. Mesélt a bandáról és a fiúkról. Eddig nem nagyon foglalkoztam velük, a zenéjükkel. Minden fajta stílust kedveltem, meghallgattam, de azzal a csillogással a szemében, ahogy mesélt, rájöttem, hogy ő tényleg szereti ezt csinálni. Nincs ellenére, hogy a legrosszabb napjain vagy amikor fáradt, odamennek a rajongók, mert belőlük merít energiát. Egyedül a lesifotósokat nem kedveli, de ezért nem ítélem el. Én se szeretném, ha idegenek akarnának az életem minden pillanatát megörökíteni. Kifizette a sütit és forrócsokinkat és visszasétáltunk a kocsijához.
Az előkerten míg végigsétáltunk, nem tudtam levakarni a vigyort a számról. Szembefordultam vele.
- Köszönöm - suttogtam és mindkét karommal körbefontam a nyakát. Azt hiszem nem erre a reakcióra várt, de nem ellenkezett. Vigyorgott, mint a vadalma. Egész hazafele jövet elterveztem, hogy hogyan fogom végrehajtani, de mire észbe kaptam már ajkaink összeértek. Derekamnál fogva magához húzott és úgy csókolt meg, hogy abban benne volt minden, amit mondani akart. Belemosolyogtam a csókunkba, de nem nyitottam ki a szemem. Azt akartam, hogy ennek az álomnak sose legyen vége, úgyhogy visszacsókoltam. Beleborzongtam az érintésébe, és a lehelete is csiklandozta a bőröm, amikor száját a fülemhez emelte.
- Jó éjt - suttogta.
Végigjártuk az Oxford Street-et, ami teljes karácsonyi hangulatban pompázott, annak ellenére, hogy még csak november eleje volt. A kirakatokból nem hiányozhattak a gömbök, hófúvó gépek, és egyéb karácsonyi hangulatok. Minden utca sarkán ott voltak a forralt bort kínáló standok, és frissen sült gesztenye illata terjengett a levegőben. Harryvel egymás mellett sétáltunk. Láttam pár lányon az arcára fagyott mosolyt, de egyikük sem volt bátor, hogy közelebb jöjjenek. A sálam mögé bújtam, így próbálkoztam védekezni a hideg ellen.
Bementünk több világmárkás fémtáblákkal jelzett üzletbe, mert a göndörke egy fehér inget akart nézni külön a Teen Awards-ra. Egy élmény volt vele vásárolni, szerintem az eladó agyérgörcsöt kapott. Végignézett ötven - szerinte - különböző fehér inget, de egyik sem tetszett. Túl rövid az ujja, ott egy kilógó cérnaszál, ennek vág a nyaka, annak nem jó helyen van a zsebe...
- Szerintem nézzük meg egy másik boltba - suttogtam, hogy az eladó ne hallja. Mellette álltam és szemem az előttem lévő kabátokon legeltettem.
- De én Burberry-s inget akarok, csak meg kell találnom a tökéletest - válaszolta.
Az eladó visszatért egy bontatlan csomagolású inggel, ami hófehér volt, tökéletesen állt a nyaka, és az ujja is megfelelő hosszúságúnak tűnt. Amíg Harry felpróbálta, körbenéztem még egyszer a kabátoknál és meg is akadt a szemem egy fekete csodán, de az árát meglátva inkább lemondtam róla.
- Na, hogy áll? - kérdezte. Megfordultam, és... Az ing feszült a kidolgozott felsőtestén, tökéletesen illett rá. A felső gombot nem gombolta be, ami rossz fiússá varázsolta. Betűrte az inget a farmerjába, de az még mindig állta a gyűrődést. Szerintem kicsit tovább nézhettem, mint kellett volna, mert egy önelégült vigyor ült ki az arcára.
- Ezt tuti, megveszem - mondta és elkezdte kigombolni az ingét. Mire észbe kaptam, már a negyedikkel kezdett foglalatoskodni.
- Eszedbe ne jusson! - szóltam rá. Csalódott mosollyal lépett vissza. Végül megvette az inget.
Amiért én egy órát töltöttem el vele a Burberry üzletben, ezért berángattam egy The Body Shop-ba. Imádtam a sok gyümölcsös kencét, rendszerint televásárlom magam velük. Kiszúrtam egy kókuszos hajbalzsamot és egy narancsos tusfürdőt. Harry unottan várt rám. Szegény, nem nagyon tudott nézelődni, mert leginkább lányoknak való ez a bolt, de hősiesen tűrte, míg én végigszaglászom az összes dolgot. Két lány odasomfordáltak és kértek egy-egy fényképet. Mintha visszalehelték volna az életkedvét, vidáman állt pózba a kamerának. Kifizettem és karonfogva kivonszoltam a boltból.
Beültünk egy cukrászdába, hogy átmelegedjünk. Rendeltünk két forró csokit és Harry erősködött, hogy próbáljam ki a csokis-banános muffint, mert ilyen finomat még ő se tud sütni. Először fennakadtam azon, hogy ő nem tud ilyet sütni? Miért mást tud? Elfeleztük a sütit, és kijelentem, hogy ez volt életem legjobb muffinja. Kívül ropogós volt, belül folyt a csokoládé, és az íze is passzolt egymáshoz.
Amíg szürcsölgettük a forró italt, mindenről kérdeztük egymást. Hálás voltam, amiért nem erőltette a családomról való beszámolót, mert lett volna mit mondanom, egyszerűen csak nem akartam róla beszélni. A suliról viszont annál többet meséltem. Egyetlen egy dolgot mondtam el, hogy kirúgattam magam a bentlakásosból, de azt nem, hogy miért. Mesélt a bandáról és a fiúkról. Eddig nem nagyon foglalkoztam velük, a zenéjükkel. Minden fajta stílust kedveltem, meghallgattam, de azzal a csillogással a szemében, ahogy mesélt, rájöttem, hogy ő tényleg szereti ezt csinálni. Nincs ellenére, hogy a legrosszabb napjain vagy amikor fáradt, odamennek a rajongók, mert belőlük merít energiát. Egyedül a lesifotósokat nem kedveli, de ezért nem ítélem el. Én se szeretném, ha idegenek akarnának az életem minden pillanatát megörökíteni. Kifizette a sütit és forrócsokinkat és visszasétáltunk a kocsijához.
Az előkerten míg végigsétáltunk, nem tudtam levakarni a vigyort a számról. Szembefordultam vele.
- Köszönöm - suttogtam és mindkét karommal körbefontam a nyakát. Azt hiszem nem erre a reakcióra várt, de nem ellenkezett. Vigyorgott, mint a vadalma. Egész hazafele jövet elterveztem, hogy hogyan fogom végrehajtani, de mire észbe kaptam már ajkaink összeértek. Derekamnál fogva magához húzott és úgy csókolt meg, hogy abban benne volt minden, amit mondani akart. Belemosolyogtam a csókunkba, de nem nyitottam ki a szemem. Azt akartam, hogy ennek az álomnak sose legyen vége, úgyhogy visszacsókoltam. Beleborzongtam az érintésébe, és a lehelete is csiklandozta a bőröm, amikor száját a fülemhez emelte.
- Jó éjt - suttogta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése