Sziasztok! :) Itt is lenne az új rész, amihez csak két dolgot szeretnék hozzáfűzni. 1.: megjelenik benne egy új szereplő, szerintem nem nehéz kitalálni, hogy ki. Rengeteg fanfiction-ben negatívként jelenik meg, és szeretném megtörni ezt a róla kialakult képet. Lehet, hogy nyers a modora ebben a részben vagy esetleg unszimpatikusnak tűnik, de H&A 'kapcsolatát' pozitívan fogja befolyásolni! :) Láttam róla egy-két interjút, utánanéztem, és nekem kedves lánynak tűnik a való életben, úgyhogy... 2.: A történetet nem terveztem meg előre. Csak spontán elképzeltem az első epizódot és ezt folytatom. Én is - csak úgy, mint ti - sodródom az árral és próbálok ihletet meríteni a folytatáshoz. Az biztos, hogy a 20. rész körül várható egy 180°-os fordulat. Igen, minden meg fog változni. Nem is rabolom tovább az időt, jó olvasást! Xx
(Ps.: Lehet, hogy a képek nem mindig egyeznek meg az időjárással/személlyel/a bal oldali képekkel, valójában csak azt szeretném megmutatni, hogy hogyan képzeltem el. A többit már a ti fantáziátokra bízom)
.::Harry::.
(Ps.: Lehet, hogy a képek nem mindig egyeznek meg az időjárással/személlyel/a bal oldali képekkel, valójában csak azt szeretném megmutatni, hogy hogyan képzeltem el. A többit már a ti fantáziátokra bízom)
.::Harry::.
Reggel morcosan keltem, és ez már így ment egy ideje, ugyanis Louis állandóan a bordáim közé ugrott. Most is ugyanolyan fájdalom hasított belém, mire felnyögtem.
- Menj már ki! - morogtam és az első fehér párnát, ami a kezem ügyébe akadt, nekivágtam. Sajnos nem ólommal volt kibélelve, úgyhogy nem ütött akkorát, mint szerettem volna.
- Haver, mennünk kell stúdiózni! - ugrált, mint egy lány. - A tegnapi napon is falaztunk neked, csak hogy életed szerelmével legyél, ma már nem lóghatsz meg - utasított, mintha az apám lenne.
Lassan váltam meg az álomvilágomtól és tértem vissza a valóságba. Louis térdét éreztem, úgyhogy gondoltam, ideje felkelni. Szememet megdörzsöltem. Egy szál alsónadrágban vonszoltam magam a konyháig, hogy valami reggelihez jussak. Karikás szemekkel vettem észre, hogy Niall, Zayn és Liam ott ülnek a tévé előtt és jót nevetnek - valószínűleg rám várnak. Liam a twitteres üzeneteket olvasta fel.
- Jó reggelt, Hazza! - emelte el a tekintetét a képernyőről. Niall csatlakozott hozzám, úgyhogy már társaságom is volt. Louis is kijött a szobámból és nem bírta ki, hogy rákérdezzen:
- Nem fogsz nekünk mesélni? - kérdezősködött izgatottan. Csak megráztam a fejem. - Ó, ugyan már! Beszámoltál arról is, hogy mi történt a bulin, akkor csak nem kímélhetsz meg minket ettől - széttárta a karját, vigyor húzódott a szájára, mint aki jól végezte a dolgát és sarokba szorított.
Tényleg elmondtam nekik mindent. Hiszen a legjobb barátaim, és a tegnapi napban nincs semmi ahhoz hasonló. Amint megjelent lelki szemeim előtt Alisha, valami különös érzés kerített hatalmába. Nem valami misztikus dologra gondolok, egyszerűen csak éreztem egy bizonyos köteléket közöttünk. Az eddigi futó kapcsolataim csak a vágyaim csökkentésére szolgáltak - félreértések elkerülése végett, sose bántanék meg egy nőt, csak valahogy egyik sem fogott meg igazán. Azon is felkaptam a vizet, hogy akárkit megöleltem az utcán vagy egymás mellé álltunk, a sajtó máris lehozta az új cikkét, miszerint együtt vagyok az illetővel. Még mindig nem tudtam hozzászokni ahhoz, hogy az életem minden percét a nyilvánosság előtt kell élnem, mert amennyit dolgozunk, utazunk, sose jut időm a magányra.
Amikor először megláttam Alishát a Funky Buddhában, fogalmam se volt, ki ő. Azt hittem, hogy azért legelteti rajtam a szemét, mert felismert és fél aláírást kérni. Tisztán emlékszem, hogy a barátnője bátran húzta közénk. Először szégyenlős volt és nem is nagyon szólalt meg, de ahogy fogyott az ital, úgy vált egyre nyitottabbá. A szégyenlős kislányból vadmacska lett, aki az első flört alkalmával elszédített. Hiába voltam részeg, másnap emlékeztem rá. Minden egyes másodpercre. És tudtam, hogy meg kell őt keresnem; nem tudtam kiverni a fejemből, állandóan körülötte forogtak a gondolataim. És még most is akaratlanul elmosolyodom, hogyha rá gondolok. Talán ezt észrevette Louis és Niall is, akik a tenyerüket dörzsölték pár pletykára éhezve.
- Na, ki vele, mi történt? - kérdezte Niall teli szájjal.
- Végigsétáltunk az Oxford Street-en, segített inget venni a Teen Awards-ra, és sütiztünk - mondtam el egy szuszra, de úgy tűnik, nem elég gyorsan mert a csapat két kimaradt tagja is csatlakozott. Mindenki elvett egy tálat és, mint egy nagy család leültünk az étkezőasztalhoz reggelizni.
- Hány évesek vagytok? Harminc? - hitetlenkedett Zayn. - Sütizni?
- Hé, mi az, hogy ő hamarabb látott az ingedben, mint én? - Louis felemelte az egyik kezét, mint aki fenyeget. A hangsúlyán mindenki röhögött.
- Bocs, drágám legközelebb majd tartok egy bemutatót - forgattam meg a szemem, és mielőtt hallhatóan is korogni kezdett volna a hasam, elkezdtem kanalazni a müzlit.
- És komolyan gondolod vele? - érdeklődött Liam. Először nem tudtam, mit feleljek és beállt egy kínos csend. Nyolc szempár szegeződött rám. "...de mindketten tudjuk, hogy milyen vagy" - ott motoszkált a fejemben ez a mondat, ami eszembe jutott Liam kérdésére. Tényleg komolyan gondolom? - tettem fel magamnak a kérdést is.
- Igen - válaszoltam határozottan. Utólag beláttam, hogy nem arról voltam híres, aki el tudja kötelezni magát, de látva Louis és Eleanor, Liam és Danielle kapcsolatát, csak nem lehet nehéz, ugye? Olyan jól megvannak a saját maguk világában. Egy olyanban, ahol csak ketten vannak és ahol menedéket találnak az emberek elől.Féltem a reakciójuktól, de látva Liam bizonytalan bólintását megnyugodtam. Nem fűztek hozzá semmit, mert mindenkinek meg volt a véleménye. Egy kicsit én is bizonytalan voltam magamban, de tudom, hogy képes vagyok rá. Különben nem kerítene egy furcsa érzés a hatalmába, akkor, amikor meglátom. Körüllengi az a finom édeskék illat. A tegnapi csók volt a kapcsolatunk kezdete, és innentől elhatároztam, hogy nem rúgom fel a biztost a bizonytalanért. Még mindig ott égett ajka édes íze a számon. Egyik ujjammal végigszántottam az ajkaimon és azzal a tudattal, hogy nem beszéltünk meg semmi találkozót mára, elindultam a fürdőbe, hogy elkészüljek. A szokásos készülődési időm a felére csökkent, mert Louis segített - a maga sajátos módján. Szerintem a reggelije répa volt, mert eléggé túlpörgött és még csak dél sincs.
- Igen - válaszoltam határozottan. Utólag beláttam, hogy nem arról voltam híres, aki el tudja kötelezni magát, de látva Louis és Eleanor, Liam és Danielle kapcsolatát, csak nem lehet nehéz, ugye? Olyan jól megvannak a saját maguk világában. Egy olyanban, ahol csak ketten vannak és ahol menedéket találnak az emberek elől.Féltem a reakciójuktól, de látva Liam bizonytalan bólintását megnyugodtam. Nem fűztek hozzá semmit, mert mindenkinek meg volt a véleménye. Egy kicsit én is bizonytalan voltam magamban, de tudom, hogy képes vagyok rá. Különben nem kerítene egy furcsa érzés a hatalmába, akkor, amikor meglátom. Körüllengi az a finom édeskék illat. A tegnapi csók volt a kapcsolatunk kezdete, és innentől elhatároztam, hogy nem rúgom fel a biztost a bizonytalanért. Még mindig ott égett ajka édes íze a számon. Egyik ujjammal végigszántottam az ajkaimon és azzal a tudattal, hogy nem beszéltünk meg semmi találkozót mára, elindultam a fürdőbe, hogy elkészüljek. A szokásos készülődési időm a felére csökkent, mert Louis segített - a maga sajátos módján. Szerintem a reggelije répa volt, mert eléggé túlpörgött és még csak dél sincs.
♫ ♪ ♫ ♪ ♫
- Do you remember summer '09? / Wanna go back there every night, / Just can't lie, was the best time of my life... - énekeltem a rám szabott szöveget egy órával később a stúdióban. A producer meg volt elégedve velünk, úgyhogy jutalmunk egy kis szünet volt.
- Harry! - szólt rám Adam, és egy biccentéssel jelzett, hogy kövessem.
Bementem a következő szobába, ahol egy újság hevert az asztalon. Elárasztott a félelem.
- Ez mi? - bökött a cikkre, amin végigfuttattam a szemem.
A cikk még folytatódott, de nem tudtam elolvasni, mert Adam hangja zökkentett ki a gondolataim közül.
- Ugye a cikkben szereplő lány nem Alisha? - kérdezte ideges hanggal. Nem mutatott ki semmilyen érzelmet, csak keresztbe fonta a karjait a mellkasa előtt. Fogalmam se volt, hogy honnan veszi ezt. - Tegnap azt mondta, hogy egész nap mászkált és vásárolt, de nem mondta meg, kivel. Szóval...
- Igen, velem - mondtam ki habozás nélkül és a földet pásztázva jöttem rá, hogy hülyeséget tettem.
Igen, jól éreztem magam, de úgy tűnik, hogy a rólam kialakult imidzset bármennyire is szeretném, nem tudom megváltoztatni.
- És van köztetek valami?
- Nincs.
- És mi ez az átbulizott éjszaka? Harry... - a hangneme alábbhagyott és átment apáskodóba, aki csak a lányát védte. Megértettem, és próbáltam állni a tekintetét, de Alisha már majdnem tizennyolc éves, nem hiszem, hogy nagyon érdekli az apja véleménye a fiúkról. - Nem szeretném, ha csalódnia kellene... újra - tette hozzá sejtelmesen és otthagyott. Csendben követtem a folyosón. Visszaértünk a szobába, ahol rögzítettük a dalokat. A fiúk egytől egyig a kanapén terültek el.
- Hol jártál, báránykám? - tápászkodott fel Louis. Valaki hozott nekünk pár kávét a közeli Starbucks-ból, úgyhogy csak odanyúltam és szótlanul inni kezdtem.
- Na, folytassuk - csapta össze a tenyerét Paul és a számlapos óráját megkocogtatta, jelezve, hogy ma még vár ránk két interjú. Az egyik meglepetés, a másik Alan Carr: Chatty Man műsorában. Bírtam a pasast, mert jó fej volt és mindig jó buli volt nála szerepelni, de néha fájtak a poénjai. Túl személyes területeket is érintett.
Beálltam a mikrofon mögé és a telefonomon görgettem a tweet-ek között. Szomorúan vettem észre, hogy Alisha már nem posztolt tegnap óta, pedig fogalmam sincs, hogy érezte magát. Vagy mit csinálhat ma?
- Mosoly! - szólt Louis, hogy fényképet csinál. Felvettem a szokásos pózt és bumm. Kezembe nyomta a telefonját, hogy csináljak vele azt, amit akarok.
 |
| Nagyon keményen dolgozunk az új albumon. Alig várom, hogy hallhassátok, srácok! |
A hátulütője a stúdiózásnak az volt, hogy amíg a többiek rögzítették a dalt, addig mi unatkoztunk. Louis mindig kitalált valamit, üldözte az épület dolgozóit.
- Nézzétek, mit találtam! - rontott be a szobába két lába között egy seprűvel.
- Mondd, hogy elkérted és nem elloptad? - fogta a fejét a nevetéstől Liam, én meg egy szemforgatással csak reagáltam és tovább nyomkodtam a billentyűzetet a fotelon elterülve.
- Gyiháááá - ugrált Louis, de nem figyeltem rá - pedig tudom, hogy szórakoztatni akart. Annyira tudni akartam, hogy mit csinál Ő. Elkezdtem írni a Twitter nevét, hogy küldjek neki egy üzenetet, de nem mertem. Egyáltalán mit írhatnék?
.::Alisha::.
Sokkal jobb érzés reggel fél tizenegykor kelni tudva, hogy nincs suli és semmi kötelezettség mára. A pizsamámat nem vettem át, úgy döntöttem, hogy a mai napot lazulósra tervezem. Biztos voltam benne, hogy nincs itthon senki, úgyhogy dalolászva letáncoltam a lépcsőn és a konyhába mentem. Készítettem pár szendvicset és egy bögre kakaót. Miközben pucoltam az uborkát, magam is meglepődtem, hogy milyen jó a kedvem. Harry. Lehet, hogy ő az okozója? De... Miért? Próbáltam letörölni a vigyort az arcomról, de akaratlanul is visszakúszott. Mellette úgy éreztem, hogy ugyanaz a lány vagyok, aki régen. Fogalmam sincs, miért volt ilyen hatással rám, de ez az érzés nagyon új volt. Még soha senki nem volt rám ekkora befolyással. Ha megjelent lecsukott szemeim előtt göndör fürtös haja, éreztem az illatát. Azt a jellegzetes erős férfi illatot, ami feltüzelt. Éreztem ajkainak ízét a számon és nem, nem akartam letörölni onnan.
Felfele már óvatosabban közlekedtem. Egyensúlyozva lépkedtem, majd megkönnyebbülve pakoltam le az éjjeliszekrényemre. Törökülésben ülve, magam elé húztam a laptopom és hagytam, hogy beszippantson az online őrület. Facebookon mindenkit visszajelöltem, válaszoltám pár kedves és nem túl kedves levélre. Twitteren görgettem az üzenőfalat... És hopp! Egy bejegyzés, amit kedvencként jelöltem meg. Megnéztem, és gondoltam, mivel már két napja nem frissítettem, ezért gyorsan csináltam egy webkamerás képet a követőim számára, ami meglepő módon napról napra egyre több lett. Mostanra már több mint húszezren követtek. Meg sem mertem nézni, kik azok.
Bezártam minden megnyitott ablakot és böngésztem a letöltött filmek közül. Oscar, Átnevelő tábor, Egy hisztérika feljegyzései, Feketén fehéren... Minden cím elolvasása után grimaszt vágtam. Semelyik sem volt szimpatikus. Aztán megakadtam egy videón; nem tudom, hogy került ide, de régi családi felvételnek látszott. A cím 'Alisha első lépései az életben' volt. Vonakodva ugyan, de megnyitottam a fájlt és bár fájt, hogy látnom kell magamat, amikor még mit sem sejtve lépkedek anyu ölelő és biztonságot nyújtó karjaiba, az ölembe vettem a tányért és könnyeim elengedése helyett harapni kezdtem a kenyeret. Milyen aranyos az a kislány, aki ott lépked a fehér szőnyegen egy sárga és fehér mintás kezeslábasban. Mindenen nevet, amit meglát. Bohókás az az egy mini copf a fején, de nem tudott ellene tenni, hogy az anyja ilyen frizurát csináljon neki.
Amikor elfogyott a szendvicsem, nem bírtam tovább és miután bezártam a videót, könnyekben törtem ki.
Mennyire hiányzol!
.::Harry::.
A folyosóról halk női kacagás hallatszott. Még mindig a kanapén ültünk, de most már egyre jobban voltunk izgatottak. A szívem hevesen kezdett verni, hasonlított a nevetéséhez. Kinyílt a fehér ajtó... És ledermedtem. Lábaim ólomként nehezedtek és tapadtak a földhöz. Előttem nem Ő állt, egy régi ismerős, akinek ombre stílusú haja teljesen kiszőkült, de a piros bőrnadrágját még most is ugyanolyan vad lazasággal viselte. Megsimította a férfi - akivel jóízűen beszélgetett - karját és felénk fordult.
- Helló, srácok! - köszönt édesen és mindannyiunkat megölelt. Engem is megszorongatott, s mikor elváltunk egymástól, tekintetét azonnal levette rólam. Mintha nem ismerne. Bájosan vigyorgott, ami már kezdett kínos lenni.
A producerünk és Paul szinte egyszerre - csak mert nem elég széles az ajtó - lépnek be a szobába. Mindketten üdvözlik Carolinet.
- Srácok, a meglepi interjútokat ő csinálja - közölte Paul. Tekintetünk összetalálkozott és láttam, hogy kételkedik bennem. - Idejött, mert kavarodás volt. A helyet, amit kibérelt az X-faktor, végül is másnak adták.
Leültünk a kanapéra, azóta már Liam és Niall is csatlakoztak hozzánk. Mindkettejük tekintete égette a bőröm, de alig láthatóan bólintottam. Semmi olyat nem érzek Caroline iránt - már -, ami miatt meginognék.
Az interjú jól ment, és áldottam Louis-t és Liamet, hogy átvették a szóvivő szerepét. A kérdések zömére ők válaszoltak, illetve volt, amire mindannyian egyszerre. Leginkább a közelgő lemezről és a turnéról kérdezett meglepő higgadtsággal. Úgy nézett rám, mint bármelyik másik srácra mellettem.
- És mi tölti ki a mindennapjaitokat? - tette fel a kérdést, de folytatta, hogy tisztán értsük. - Tudom, hogy a studiózás, de mit csináltok szabadidőtökben?
- Megpróbálunk a lehető legtöbbet lenni a barátnőinkkel - mondta Liam.
- Igen, csak lazulunk és együtt vagyunk - kontrázott Louis.
- Alszom - válaszoltam, remélve, hogy ennyi elég lesz. Hogy Caroline figyelmét elvonják, Niall rögtön rávágta, hogy a Nandos és a stúdió szerelmi háromszögében él. Zayn pedig egyetértett velem. Kerülgettük a témát, mint macska a forró kását, és egyre kínosabb lett minden.
Caroline mondta, hogy végeztünk, úgyhogy együtt fújtuk ki a már egy órája bent tartott levegőt.
- Várj! - kiáltottam utána a folyosón. Megtorpant, de nem emelte egyből rám a barna szemeit. Lesütött szemmel vártuk, míg elhaladnak mellettünk az itt dolgozók.
- Mit akarsz? - kérdezte keserűséggel a hangjában.
- Miért viselkedtél úgy, mintha nem is léteznék számodra? - mutattam magamra, mintha nem lettem volna elég világos. Először felvonta a szemöldökét, aztán elmosolyodott.
- Harry, mindketten tudjuk, hogy ami volt, az elmúlt. Megérdemled azt a...
- Alishát? - kérdeztem, most pedig én vontam fel a szemöldököm. Ha süket lettem volna, akkor is éreztem volna a gúnyt, ami áradt belőle. Tudta a nevét, mégse mondta ki, mintha szánalmas lenne. Pedig nem. Egyáltalán nem.
- Ó, szóval igaz? - keresztbe fonta a karjait a melle előtt. Elgondolkozva dőltem a falnak. Együtt lennénk? Nem mondtam neki, nem is kértem rá. Csak élveztünk egymás társaságában lenni, neki tudtam olyan dolgokról beszélni, hogy nem éreztem feszélyezve magam, és nem is ítélt el. Olyan volt, mintha a legjobb barátja lennék, de mégis más; sokkal többet éreztem iránta. A gondolatára elmosolyodtam, és nem zavartattam magam. - Szóval együtt vagytok. Klassz - bólintott és otthagyott.
El kell mennem Alisha-hoz.
Sokkal jobb érzés reggel fél tizenegykor kelni tudva, hogy nincs suli és semmi kötelezettség mára. A pizsamámat nem vettem át, úgy döntöttem, hogy a mai napot lazulósra tervezem. Biztos voltam benne, hogy nincs itthon senki, úgyhogy dalolászva letáncoltam a lépcsőn és a konyhába mentem. Készítettem pár szendvicset és egy bögre kakaót. Miközben pucoltam az uborkát, magam is meglepődtem, hogy milyen jó a kedvem. Harry. Lehet, hogy ő az okozója? De... Miért? Próbáltam letörölni a vigyort az arcomról, de akaratlanul is visszakúszott. Mellette úgy éreztem, hogy ugyanaz a lány vagyok, aki régen. Fogalmam sincs, miért volt ilyen hatással rám, de ez az érzés nagyon új volt. Még soha senki nem volt rám ekkora befolyással. Ha megjelent lecsukott szemeim előtt göndör fürtös haja, éreztem az illatát. Azt a jellegzetes erős férfi illatot, ami feltüzelt. Éreztem ajkainak ízét a számon és nem, nem akartam letörölni onnan.
Felfele már óvatosabban közlekedtem. Egyensúlyozva lépkedtem, majd megkönnyebbülve pakoltam le az éjjeliszekrényemre. Törökülésben ülve, magam elé húztam a laptopom és hagytam, hogy beszippantson az online őrület. Facebookon mindenkit visszajelöltem, válaszoltám pár kedves és nem túl kedves levélre. Twitteren görgettem az üzenőfalat... És hopp! Egy bejegyzés, amit kedvencként jelöltem meg. Megnéztem, és gondoltam, mivel már két napja nem frissítettem, ezért gyorsan csináltam egy webkamerás képet a követőim számára, ami meglepő módon napról napra egyre több lett. Mostanra már több mint húszezren követtek. Meg sem mertem nézni, kik azok.
 |
| Lusta nap, filmnézés és pihenés |
Bezártam minden megnyitott ablakot és böngésztem a letöltött filmek közül. Oscar, Átnevelő tábor, Egy hisztérika feljegyzései, Feketén fehéren... Minden cím elolvasása után grimaszt vágtam. Semelyik sem volt szimpatikus. Aztán megakadtam egy videón; nem tudom, hogy került ide, de régi családi felvételnek látszott. A cím 'Alisha első lépései az életben' volt. Vonakodva ugyan, de megnyitottam a fájlt és bár fájt, hogy látnom kell magamat, amikor még mit sem sejtve lépkedek anyu ölelő és biztonságot nyújtó karjaiba, az ölembe vettem a tányért és könnyeim elengedése helyett harapni kezdtem a kenyeret. Milyen aranyos az a kislány, aki ott lépked a fehér szőnyegen egy sárga és fehér mintás kezeslábasban. Mindenen nevet, amit meglát. Bohókás az az egy mini copf a fején, de nem tudott ellene tenni, hogy az anyja ilyen frizurát csináljon neki.
Amikor elfogyott a szendvicsem, nem bírtam tovább és miután bezártam a videót, könnyekben törtem ki.
Mennyire hiányzol!
.::Harry::.
A folyosóról halk női kacagás hallatszott. Még mindig a kanapén ültünk, de most már egyre jobban voltunk izgatottak. A szívem hevesen kezdett verni, hasonlított a nevetéséhez. Kinyílt a fehér ajtó... És ledermedtem. Lábaim ólomként nehezedtek és tapadtak a földhöz. Előttem nem Ő állt, egy régi ismerős, akinek ombre stílusú haja teljesen kiszőkült, de a piros bőrnadrágját még most is ugyanolyan vad lazasággal viselte. Megsimította a férfi - akivel jóízűen beszélgetett - karját és felénk fordult.
- Helló, srácok! - köszönt édesen és mindannyiunkat megölelt. Engem is megszorongatott, s mikor elváltunk egymástól, tekintetét azonnal levette rólam. Mintha nem ismerne. Bájosan vigyorgott, ami már kezdett kínos lenni.
A producerünk és Paul szinte egyszerre - csak mert nem elég széles az ajtó - lépnek be a szobába. Mindketten üdvözlik Carolinet.
- Srácok, a meglepi interjútokat ő csinálja - közölte Paul. Tekintetünk összetalálkozott és láttam, hogy kételkedik bennem. - Idejött, mert kavarodás volt. A helyet, amit kibérelt az X-faktor, végül is másnak adták.
Leültünk a kanapéra, azóta már Liam és Niall is csatlakoztak hozzánk. Mindkettejük tekintete égette a bőröm, de alig láthatóan bólintottam. Semmi olyat nem érzek Caroline iránt - már -, ami miatt meginognék.
Az interjú jól ment, és áldottam Louis-t és Liamet, hogy átvették a szóvivő szerepét. A kérdések zömére ők válaszoltak, illetve volt, amire mindannyian egyszerre. Leginkább a közelgő lemezről és a turnéról kérdezett meglepő higgadtsággal. Úgy nézett rám, mint bármelyik másik srácra mellettem.
- És mi tölti ki a mindennapjaitokat? - tette fel a kérdést, de folytatta, hogy tisztán értsük. - Tudom, hogy a studiózás, de mit csináltok szabadidőtökben?
- Megpróbálunk a lehető legtöbbet lenni a barátnőinkkel - mondta Liam.
- Igen, csak lazulunk és együtt vagyunk - kontrázott Louis.
- Alszom - válaszoltam, remélve, hogy ennyi elég lesz. Hogy Caroline figyelmét elvonják, Niall rögtön rávágta, hogy a Nandos és a stúdió szerelmi háromszögében él. Zayn pedig egyetértett velem. Kerülgettük a témát, mint macska a forró kását, és egyre kínosabb lett minden.
Caroline mondta, hogy végeztünk, úgyhogy együtt fújtuk ki a már egy órája bent tartott levegőt.
- Várj! - kiáltottam utána a folyosón. Megtorpant, de nem emelte egyből rám a barna szemeit. Lesütött szemmel vártuk, míg elhaladnak mellettünk az itt dolgozók.
- Mit akarsz? - kérdezte keserűséggel a hangjában.
- Miért viselkedtél úgy, mintha nem is léteznék számodra? - mutattam magamra, mintha nem lettem volna elég világos. Először felvonta a szemöldökét, aztán elmosolyodott.
- Harry, mindketten tudjuk, hogy ami volt, az elmúlt. Megérdemled azt a...
- Alishát? - kérdeztem, most pedig én vontam fel a szemöldököm. Ha süket lettem volna, akkor is éreztem volna a gúnyt, ami áradt belőle. Tudta a nevét, mégse mondta ki, mintha szánalmas lenne. Pedig nem. Egyáltalán nem.
- Ó, szóval igaz? - keresztbe fonta a karjait a melle előtt. Elgondolkozva dőltem a falnak. Együtt lennénk? Nem mondtam neki, nem is kértem rá. Csak élveztünk egymás társaságában lenni, neki tudtam olyan dolgokról beszélni, hogy nem éreztem feszélyezve magam, és nem is ítélt el. Olyan volt, mintha a legjobb barátja lennék, de mégis más; sokkal többet éreztem iránta. A gondolatára elmosolyodtam, és nem zavartattam magam. - Szóval együtt vagytok. Klassz - bólintott és otthagyott.
El kell mennem Alisha-hoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése