Nagyon-nagyon sajnálom, hogy ilyen későn jöttem résszel, de ezen a héten sok minden összejött. Nyvt javító, kémia javító - jól van, annyira nem rossz a helyzet:D -, fizika doga, töri doga, ami végül nem volt, de helyette egy irodalom doga, amit pedig nem is jelentett be előre, mindegy. DE szerencsére holnap diáknap lesz, úgyhogy a mai napon csak írtam-írtam és olvastam. Köszönöm a türelmet, jó olvasást! Xx
Ps. Azért ez a kép... megöl.
Az elmúlt egy hónapom nagyon mozgalmas volt: kezdjük ott, hogy nekiálltam tanulni a vizsgáimra, amiken kitűnően kell teljesítenem ahhoz, hogy bejussak álmaim egyetemére. A jelentkezési lapokat gondosan töltögettem, hála annak, hogy betöltöttem a tizennyolcadik életévem, apának nem nagyon kellett ezekkel foglalkoznia. Intéztem minden apróságot, és az igazgató is meg volt elégedve velem. (A lehető legtöbb tantárgyat előrehozottként csináltam.) A magyar és történelem felmérésen szerintem jól szerepeltem - ezekre nagyon ráfeküdtem, volt, hogy éjjel se aludtam, mert magoltam a csatahelyszíneket évszámokkal és próbáltam valamihez kötni őket, hogy ne keverjem össze -, a kémia vizsgám lehet, hogy nem lesz annyira jó, mint amilyenre számítottam, de legalább a tanárok fellélegezhettek, hogy nem robbantom fel a sulit. Mivel hivatalosan is befejeztem a gimnáziumot, elkezdtem élvezni a szabadság ízét.
Eleanorral a vizsgáim miatt mindennap beszéltünk, és nem hagyta abba a bocsánatkérést, amiért szó nélkül lelépett. Már hozzá szoktam, hogy a mi kapcsolatunk ilyen. Vagy ő, vagy én eltűnök, de aztán mindig visszatalálunk a másikhoz. Csütörtökön, amikor az utolsó vizsgám is megvolt, átjött és csaptunk egy csajpartit. Csináltunk popcornt és benyomtunk egy brutál horrorfilmet, ahogy régen... És egészen addig nem is volt ijesztő, amíg nem hallottunk hangokat lentről.
- Te is hallottad? - kérdeztem remegve a takaró alatt. El a popcornból csipegetett és felém fordította ijedt ábrázatát.
- Nehogy azt mondd, hogy zombik, mert sikítani fogok - suttogta.
Kettőnk közül, mint mindig, én voltam a bátrabb és lassított felvétellel kimásztam a fehér paplan alól. Gondoltam, mivel nem várunk vendéget, se zombikat - remélem -, ezért nem öltözöm fel. A pizsamám volt rajtam, csupán egy lila top és fekete rövidnadrág. Kinyitottam a szobaajtót és kidugtam a fejem a sötétségbe.
- Csukd be! - könyörgött Eleanor.
- Ó, nyugi már - fordultam vissza. - Ugye tudod, hogy nincsenek zombik?
- Öö.. persze. - Arca megszeppent volt és bátorságát mutatva kimászott a paplan alól ő is.
A hangokat még mindig hallottam, és pusmogásokat is, amik eléggé összefolytak. Bátortalanul rántottam magammal legjobb barátnőmet, akinek szívverését szerintem kilométeres körzetből meg lehet hallani.
- Miért nem kapcsolunk lámpát? - kérdezte, már-már remegő hangon.
- Abban mi a poén? - kuncogtam, de ez inkább volt félelemtől való vacogás. Lementünk a lépcsőn, a nappaliba ahol tudtam, hogy van lámpa. Sok éves rutin, hogy a vak sötétben is eligazodom, de először vakon kezdtem tapogatózni. Halk torokköszörülést hallottam. És valami szövetdarabot fogtam meg, aminek ismerős illata volt. Másik kezemben El kezét szorítottam.
Egyszer csak valaki felkapcsolta a villanyt és... Akkorát sikítottunk, hogy a házat csak a gerendák tartották össze.
- Mi a francot keresel itt? - ütöttem bele egyet a mellkasába, de ahogy a szemébe néztem, elmosolyodtam. Göndör haja kuszán állt. Ki volt öltözve, ingbe, fekete nadrágba. Csak úgy, ahogy a többiek is. Mögötte állt Zayn, Niall, aki fogta a hasát a nevetéstől, miközben Zayn vállát ütögette tehetetlenségében, és mellettük Liam nézett egy amolyan 'mondtam nekik, hogy ez rossz ötlet lesz' módon. Mire kijöttem a sokkból, El Louis karjaiban talált menedéket, de mondanom se kell, nem volt mitől félnie.
- Megyünk megünnepelni a szülinapost - villantotta rám az ezerwattos mosolyát és megcsókolt. - Boldog szülinapot, szexi!
- Boldog szülinapot! - kiáltották egyszerre és - Isten tudja honnan - Niall előrántott egy olyan szerpentinnel teli valamit, amit szétdurrantott.
- Köszönöm - suttogtam és belepusziltam a nyakába.
- Na, menj öltözz fel - pajzán vigyor ült az arcára, de még mielőtt belelkesült volna, lelomboztam. Csak egy csípést kaptam a fenekembe, amit nyelvkiöltéssel viszonoztam. Eleanorral ketten felfutottunk a lépcsőn és készülődni kezdtünk. Felöltöztem (kép) és El-t is elláttam pár ruhadarabbal.
Amúgy, Harry... A sok magolás miatt nem sokat voltunk együtt, sőt, mivel ők az interjú és stúdió szerelmi háromszögben éltek, valósággal halálra volt ítélve ez. Nem tudom, hogyan nevezzem, de nem mondta ki, hogy a barátnője lennék vagy ilyesmi. Élveztük egymás társaságát és kihasználtuk mindenféle előnyét ennek. A legtöbb éjjel együtt filmeztünk és beszélgettünk értelmetlen dolgokról. Az utóbbi időben már Eleanor figyelmeztetett, hogy hanyagoljam már Harryt, és töltsek a legjobb barátnőmmel több időt, hiszen nem sokat van itt Londonban. Ami azt illeti, nem is vettem észre, mikor váltam ennyire ragaszkodóvá? És még valami, de, Eleanor majdnem minden héten iderepült Manchesterből. Legalábbis a hitelkártyám szerint.
A buliban több régi barátommal is összefutottam, de teljesen véletlenül. A fiúk nem szerveztek nagy bulit, igazából csak heten voltunk, együtt. A szívemhez nőttek, amióta találkoztunk azon a reggelen. Eleanorral egész este együtt táncoltunk, ittunk, gyorsan fogytak a koktélok és a végén már nem is volt hely az asztalon az újaknak. Nos, többre nem is emlékszem, mert miután kiabáltam egy 'YOLO'-t, vadul beleittam mindenbe, amit találtam...
Éreztem magamon valaki tekintetét, de annyira nehéznek éreztem a szemhéjamat, hogy nem volt erőm felnyitni. Libabőrös lett a karom, ahol végigsimította egy kéz. Elmosolyodtam és lassan emeltem fel pilláimat. Egy csepp másnaposságot sem éreztem, még meg is lepődtem, hogy ilyen hamar letudtam a fájdalmas részét a tegnapi bulinak.
- Jó reggelt, szépség! - hallottam rekedtes hangját és a hang irányába húztam a fejem. A homlokomat, majd a számat is megpuszilta. Felültem, mert Harry nem egyedül volt, hanem egy nagy tálca reggelivel. Nem is tudtam, hogy főzni is lehet a konyhánkban; sosem láttam még benne senkit. A tálca tele volt melegszendvicsekkel és pár rózsával, amin meghatódtam, mert a tizennyolc évem alatt még senki se hozta nekem ágyba a villásreggelit.
- Mennyi az idő? - kérdeztem tőle.
- Tizenkettő múlt - válaszolta és az ölembe tette a tálcát. Ó, szóval ezért nem érzek semmit, valószínűleg a kómás-hányós reggelemen túlléptem, és egy megújult én kelt fel hat órával később az ágyból.
- Niall is jön? - kérdeztem felvont szemöldökkel elbambulva a kajamennyiségen, de eleresztve a füle mellett a kérdésem, csak elővette a mobilját. - Mit csinálsz? - nevettem fel hitetlenül.
- Tudod, nem minden nap teszek ilyet, szóval... megörökítem- vonta meg a vállát játékosan és egy csókot nyomott az arcomra, ahol levakarhatatlan mosoly ült. Levette a kabátját és leült mellém.
 |
| Még sosem csináltam ilyet, de megérte... A mosoly az arcán. Xx |
- Ha feltöltöd Twitterre, ki se léphetek a házból - mondtam két falat között. Harry is elvett egy szendvicset és úgy evett, mintha egész nap éhezett volna.
- Most csak szimplán azt kívánják, hogy nekik is ágyba vigyem a reggelit.
- Add ide a telefonod - nyújtottam a kezem. Csak úgy szó nélkül odaadta és még egyet beleharapott a sajttól roskadozó szendvicsbe. - Nem is érdekel, mit akarok?
- Megbízom benned - mosolyodott el és megcsókolt. Megbízom benned - ez a mondat hatalmába kerített és nem tudtam nem elmenni mellette. - Min gondolkodol? - kérdezte kizökkentve a gondolataim közül.
- Semmin - ráztam meg a fejem és eszeveszett pötyögésbe kezdtem. Hála a billentyűzetnek pár másodperc alatt kiírtam, amit akartam és visszaadtam neki a telefont. Nem néztem rá, inkább ettem, de a nevetését, amit hallottam, nem fogom egyhamar kiűzni a fejemből
- Te most komolyan kiírtad, hogy házhoz-, sőt ágyba szállítom a reggelit, aki kéri? - köhögött egy félrenyelt falat miatt.
- Még mindig bízol bennem? - Letettem a szendvicset és ő is hasonlóképp cselekedett. A tálcát az ágyam mellé raktam a földre.
Átölelve magához húzott és úgy csókolt meg, mintha egy porcelánbaba lennék. Ujjai perzselték a bőröm, ahogy végigszántotta a kezét a karomon.
Néhány percig némán feküdtünk egymás karjaiban, lábunk összefonódott és csak átadtam magam a pillanatnak. Annyira álomszerű volt, hogy nem is akartam felemelni a pilláim. Az államat egyik ujjával emelte fel Harry és miközben számhoz emelte a sajátját, belemosolyogtam a csókunkba. Belenéztem azokba a zöld szemekbe, amik csillogtak.
- Nem kell már stúdióznotok? - kérdeztem halkan. Olyan csönd volt az egész házban, hogy vétek lett volna zajt csapni. Pláne, hogy a fejem egyre intenzívebben sajgott.
- Már a múlthéten befejeztük a felvételeket... - folytatta volna, de a szavába vágtam.
- És miért nem szóltál? - tettem fel a kérdést szemrehányóan.
- Hát nem tudtam mikor. - Beletúrt a hajába. - Amikor a töri esszédet írtad, vagy amikor próbáltad felrobbantani a sulit? Megjegyzem - tette hozzá suttogva -, elvétetted.
- Legközelebb beviszlek magammal és az egód megteszi helyettem is - mosolyogtam, mint aki jól válaszolt. Megforgatta a szemeit, de nem válaszolt semmit.
- Egyébként, szólok, hogy felvettem videóra, amint elénekelted a dalod. Háh, megvagy - húzódott diadalittas mosolyra a szája, mikor ijedten felkaptam a tekintetem.
- Harold Edward Stlyes... - Az első kezem ügyébe akadó párnával fejen vágtam, de pechemre kihúzta a háta mögül a sajátját és visszavágott.
Gondoltam meglepem őket bent, de arra nem számítottam, hogy senki sem lesz ott csak apa. Beszélgetni kezdtünk, azt mondta, hogy a fiúk ebédszünetet kaptak, és majd egy óra múlva jönnek. Látta rajtam, hogy ideges vagyok, úgyhogy elment az egyik fémszekrényhez és kivett belőle egy számomra ismeretlen feliratú cédét.
- Emlékszel? - mutatta felém a cédét. Megráztam a fejem. - Mindig ezt énekelted, ha feszült vagy.
- Elénekelhetem? - kérdeztem kíváncsian.
- Már három éve nem hallottam, kezdtem is aggódni, hogy mi lett veled - nevetett keserűen, de közben tudom, hogy eszembe jutott anya.
A lassú dallamok keserűen járták át minden porcikámat és szorosan lehunyt szemem mögött tisztán láttam a gyerekkori emlékeim összes pillanatát. Mint valami bomba, egyszerre törtek rám az érzések, én pedig a számat kinyitva, hangokat formáltam és énekelni kezdtem. Minden érzelmem, ami volt, felhalmozódott, kijött belőlem a sorok között. Amit még apával és anyával írtunk együtt.
A második refrént énekeltem, el is feledkeztem, hogy a mikrofon mögött állok fülhallgatóval a fejemen.
- Mi a... - kaptam el ijedten a tekintetem, amikor Harry, Niall és Louis álltak az ajtóban, mindannyiuk kezében a már elengedhetetlen mobil. Csak megforgattam a szemem és a fülhallgatót a helyére.
- Ez baromi jó volt! - lelkesedett Louis és kitárt karokkal lépett elém, hogy megöleljen. Ölelését nem viszonoztam, mert egyfolytában a vigyorgó többieket néztem.
- Nem is mondtad, hogy ilyen hangod van - álmélkodott Niall.
- Rejtett képesség - vontam vállat.
- Énekeld el a dalunk. Duettezzünk! - ajánlotta Harry, de látva a riadt tekintetem, rögtön magyarázkodni kezdett. - Nyugi, csak szórakozásból - lépett mellém és a derekamnál átkarolva közelebb húzott magához. - Csak egy számot - suttogta a fülembe, én pedig habozás nélkül igent mondtam.
Megállás nélkül ütögettem ahol a párna érte, mire ő gyengébben visszaütött. Ezt megelégelve eldobta a párnáját és két kezével kicsavarta az enyémet, majd száműzte azt is a szoba túlsó végébe.
- Naaa - néztem rá csalódottan. - Elrontottad a játékot.
- Ezt a játékot jobban fogod szeretni - vigyorodott el pajzánul és a medencecsontomnál fogva hanyatt fektetett. Erőteljes illata megcsapott, miközben felettem élvezkedett.
- Ugye, tudod, hogy nem vagyok csikis? - tettem fel a kérdést. Egyébként nagyon csikis voltam, csak gondoltam bepróbálkozom.
Nem is próbált csikizni, hanem rögtön átszelte ajkaink között lévő távolságot és ráérősen megcsókolt. Elemelte tőlem a fejét, hogy levegőt vegyen, de nem hagytam, csípőm megemelve utána kaptam és visszacsókoltam.
- Leszel a partnerem a holnapi díjátadón?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése