26.: What were you thinking for the first time we met

Hiiiiiiii! Emlékeztek, amikor péntek esténként hoztam a részeket? Én sem. Aztán szombat délelőtt, most meg már vasárnaponként. Sajnálom, de mindig közbe jön valami, a suli miatt pedig esélyem sincs írni hétköznap. A részről nem tudok sok mindent mondani, csak annyit, hogy van egy mondat, amiből talán lehet következtetni a történet végére - aki nagyon ügyes, keresse meg! ;D Jó olvasást! Xx

Enyhén összeráncolt szemöldökkel meredtem az előttem ölelkező Harry-re és a lányra, aki csak hosszas idő után akarta elengedni a fiút karjai közül. Nem is igazán tudtam, mit keresek itt. Kínosnak éreztem a jelenlétem, a sablonos harmadik személy, aki nem illik oda a képbe. Hogy leplezzem idegességem, alig láthatóan gyűrögetni kezdtem a szoknyám alját, amit még mindig jó pár réteg festék borított. Nem vágytam másra, mint egy forró fürdőre, hajmosásra és egy melegítőre, amiben nem fázom, mert hogy a hőmérséklet vészesen csökkent a szobában.

Úgy éreztem magam, mint akit átvertek, mint aki hagyta magát, hogy csapdába csalják. Miért gondoltam azt, hogy Harry-nek nincs senkije? Azt kívántam, bárcsak az enyém lehetne, és ne kelljen néznem, ahogy elveszik tőlem. Egyre bonyolódó gondolataimból a göndör hajú fiú rekedtes hangja szakított ki:

- Umm, Ali, ő itt egy barátom, Lisa - mutatta be a szőke lányt, akinek tipikusan olyan mosolya volt, amelyről a fogorvosok ódákat zengenek.

- Szia! - köszönt vidáman. - Hazz már rengeteget mesélt rólad, de hű, sokkal csinosabb vagy, még így festékbe öntve is. - Csak mellékesen jegyezte meg ezt az információt, amitől magamtól nem jöttem volna rá. Nem, de tényleg. Kuncogva megbökte a mellette álló fiút, akinek gödröcskéi láthatóvá váltak önelégült mosolyra húzott szája szélén. Nem bírtam nem mogyoróbarna szemeibe nézni Lisának, amik csillogtak; az előbbi kétségbeesésnek és félelemnek, hogy nem találják Harryt, már nyoma sem volt. Hirtelen kitárta karjait és egy csontropogtató ölelésben részesített, olyanba, amivel előbb a szemem láttára folytotta meg szegény göndört. Tétován megsimítottam a hátát, csak hogy ne érezze úgy, hogy nem viszonzom a gesztusát.

- Szia, umm... Lisa - motyogtam, megvárva, míg elenged. Kisimítottam enyhén ragadós felsőm és csak után döbbentem rá, hogy mit mondott. Barát? Szóval, nem barátnő. Nos, ez egy jó jel, azt hiszem. Hirtelen sokkal könnyebbnek éreztem mellkasom, aminek görcsös szorítása eddig nem is tűnt fel. - Miért is mesélt rólam Harry sokat? - kérdeztem, félig komolyan érdeklődve, mert valamennyire ledöbbentem ettől a kijelentésétől. Félig pedig játékosan, mert tudtam, hogy Harryt ezzel könnyen zavarba hozhatom, ezzel is egy kicsit törlesztve neki.

- Ó, hát te el se tudod képzelni... - Mielőtt Lisa válaszolhatott volna, a göndör a szájára tapasztotta a kezét, és inkább ő kezdett beszélni. Csak szem forgatva reagáltam.

- Lis, hogy találtál rám?

- Nem volt nehéz, miután a lelkes rajongók feltöltöttek pár képet rólatok édes kis kommentekkel. Szerintem nincs olyan ember, aki ne hallott volna arról, hogy újra együtt vagytok. Paul így is aggódott, mert eltűntél a MSG-ből és azóta nem igazán adtál életjelet magadról. Legalábbis nem te - tette még hozzá, aztán rám mosolygott.
Amikor belépett ebbe a terem féle szobába - nem igazán tudom, minek hívjam, elvégre ez egy hotel, aminek a legtetején van egy üvegfalú terem -, a legrosszabbat feltételeztem róla, pedig semmi okom nem lett volna rá. Aranyosnak tűnt, aki biztos csak a munkáját végzi. Pár pillanatig állt csendben, de aztán kicsikart Harrből egy ígéretet, hogy még dél előtt felhívja Pault, és távozott a fehér ajtón. Tekintetem Harryre vándorolt, aki szintén engem vizslatott, majd kitört belőle a röhögés.

- Hé - vágtam oda neki, közelebb léptem hozzá. Igen, azonnal tudtam, mit talál ilyen nevetségesnek. - Légy őszinte, és ne mondd, hogy nem volt köztetek egy kis szikra se - mutattam az ujjaimmal a kicsit, épp hogy egy kis rést hagyva mutató- és hüvelykujjam között.

- Ali, ő Paul lánya. Néha segít az apjának, vagy csak velünk utazik. Jó fej lány, de ennyi. - Közelebb lépett hozzám, éreztem minden egyes lélegzetvételét, ahogy megemelkedik a mellkasa. Nem tudtam kiverni a fejemből azt, ahogy Lisa nézett Harryre. Lehet, hogy Harry csak barátként tekint rá, de a lány határozottan többet gondol, vagy érez. - Csak nem előbújt a zöld szemű szörny? - kérdezte mély hangján, mivel engem késztetett nevetésre. Na, persze.

- Nem, dehogy - mondtam szemrebbenés nélkül. Határozottan kihúztam a hátam. - Na, ha most megbocsátasz, haza kéne mennem, hogy lemossam magamról az egy tonna vakolatot - mondtam kissé gúnyosan.

- Jól van, elkísérlek - somolygott.

- És ha már ott vagy - sóhajtottam -, le is zuhanyozhatsz. - Hirtelen mozdulatom hatására kissé összerezzent, de nem hagyhattam ki az alkalmat, hogy ne bökjek bele játékosan a hasába. - De ne is álmodj róla! - figyelmeztettem.

Szemem sarkából láttam árulkodó gödröcskéit, amik arról tanúskodtak, hogy fényévekkel előzött meg és már vetíti lelki szemei előtt a Tíz Mód, Hogyan Zuhanyozzunk című kisfilmet. Lemondóan csóváltam meg a fejem. Azért örültem, hogy annyit nem változott a hónapok alatt.

Az apartman ajtaja előtt szerencsétlenkedtem a kulcsok megtalálásával, mert mint köztudott, a női táskák varázslatosan elnyelnek mindent, amit gazdájuk beledobál, kétségkívül a kulcsokat is. Harry türelmesen várta, hogy megtaláljam, majd amikor hallotta a kezemben csörögni, kuncogni kezdett.

- Emlékszel, amikor te szerencsétlenkedtél ezekkel? - rázogattam meg szeme előtt a csomót, ami csilingelni kezdett. Elmosolyodott; szóval még emlékezett az első igazi randinkra, amikor az étteremből hazavitt az ő lakására, s percekig keresgélt egy aranyozott kulcsot, amit végül nem a nadrágja-, hanem a zakója zsebébe talált meg.

Benyitottam a lakásba, de fura mód, az ajtóban volt belülről a kulcs.

- El, itt vagy? - kiáltottam el magam. Barna göndör hajú barátnőm fél perc alatt elém rohant, de ledermedt, amikor meglátott minket.

- Mi a fene történt veletek? Beugrottatok egy építkezésre vagy...

Louis jött ki a nappali felől, kezében egy nagy tál müzlivel, aminek látványára hatalmasat kordult a gyomrom. Már több, mint egy napja nem is ettem semmit.

-Fanlouistikusan néztek ki - hahotázott.

- Lou, mit keresel itt? - kérdezte Harry, megvárva míg barátja kineveti magát. Lassan attól féltem, hogy Louis kezéből kiesik a homokszínű tál, ezért inkább mentve a menthetőt, kivettem a kezéből és besétáltam a nappaliba, hogy lerakjam a dohányzóasztalra. Titokban bekanalaztam belőle pár falatot.

- Eleanor áthívott, mert egyedül volt. Nekünk meg amúgy is lefújták a fotózást - rántott vállat, de aztán egy másodperc töredéke alatt rájött, hogy a fotózás, amit törölték, azért törölték, mert mi elhasználtuk az alapanyagokat. Az előbbi nevetőráncainak már nyoma sem volt. - Szóval ti tettétek tönkre! - mutatott rám, majd Harryre, aki hátrált egyet, mert nem tudta mire számítson. Kiabálni fog Louis, vagy csak szimplán megőrül? - Miért nem hívtatok engem is? - fonta keresztbe karjait és lebiggyesztve alsó ajkát duzzogott Ezt megúsztuk. Ők ketten valami világmegváltó eszmecserébe kezdtek, amit már az első perctől kezdve se barátnőm, se én nem értettünk.

Eleanorral inkább úgy döntöttünk, hogy kivonjuk magunkat a forgalomból. Én a  konyha felé vettem az irányt, ahol végre találhatok magamnak valami rendes ennivalót, amivel jól is lakok, nem úgy, mint a müzlivel. Eleanor meg úgy döntött, hogy utánam jön és kifaggat minden egyes apró részletről.

- És? Könyörgöm, Ali, mondj már valamit! - A konyhapultnál ült és ujjai már imádkozó pózba kulcsolta, nem tudott már mit kitalálni, hogy megszólaljak. Háttal álltam neki, a hűtőből vettem elő a teavajat és felvágottat, hogy szendvicset készítsek - természetesen gondoltam Harryre is -, és szerencsémre nem látta a mosolyom, ami nem igen akart leolvadni arcomról Minél tovább kutakodtam felesleges dolgok után, csak hogy ne kelljen beavatnom mindenbe. Mert végül is mit mondhatnék neki? Dobálóztunk festékkel, aztán szerelmet vallott, de félbeszakította Lisa?

- Kérsz? - nyújtottam felé egy kisebb szelet kenyeret, rajta egy vékony szelet sonkával. Önzőség, de örültem, hogy El megrázta a fejét, mert így enyém lehetett az első szelet. Úgy faltam be a szendvicset, mintha már legalább napok óta nem ettem volna, ami mondjuk, hogy igaz volt.

- Hát jó, ha nem tőled, majd Louis-tól megtudom, hogy mi történt. Tudod, milyen pletykásak - legyintett játékosan. Túl jól ismertem Eleanor trükkjeit, és habár a legtöbbször bedőltem nekik, most nem engedtem a csábításnak.

- Elementünk! - kiáltotta Louis, mintha nem lenne egyértelmű, hiszen itt áll előttem.

- Louis, csezd meg, kiszakad a dobhártyám - válaszoltam neki dühösen, majd szó szerint kirugdostam őt az ajtón. Zavart, hogy Harryvel összenéztek, amolyan ezt-csak-mi-tudjuk-mert-legjobb-barátok-vagyunk módon, mert kíváncsi voltam, mit beszéltek össze. Eleanor még futólag adott egy ölelést és a fülembe súgta, hogy vigyázzak magamra. Mindenki megőrült, míg Lil-lel beszéltem telefonon?

- Akarsz menni először te a fürdőbe? - kérdeztem Harry-től. Elmentem mellette, hogy elővegyek két még tiszta törülközőt. Követett a szobába, s megállt mellettem. Pasis illata elárasztotta minden porcikámat és vágyat éreztem, hogy a pólójába markoljak és közelebb húzzam magamhoz, de helyette kezébe nyomtam a törülközőt és betereltem a fürdőbe.

- Ugye tudod, hogy nem vagyok szégyenlős? - kérdezte incselkedve, miközben megszabadította magát a felsőjétől. Hanyagul a földre dobta. Már az övcsatját oldotta volna el, amikor újból megszólalt: - Hm, ez neked jobban megy - állapította meg. Tenyeremet a szememre tapasztottam és úgy fordultam el, hogy még véletlenül se lássa kipirult arcomat.

- Sosem fogysz ki a viccekből, ugye? - motyogtam. A fürdőszoba és az én szobám küszöbén álltam. Lábaim nem akartak mozdulni, mintha a földbe gyökereztek volna.

Pimasz megjegyzése ott csengett a fülemben: "...ez neked jobban megy." Azt hittem, hogy rég elfelejtette azt az éjszakát, amikor még azt sem tudtam kicsoda Ő, hogy egyszerűen csak elvesztettem az önkontrollt. Összeittam minden félét, de gyanítom, ő is így volt ezzel, mert nem feltételezném róla, hogy az a fajta srác, aki bemutatkozás után már rögtön a tárgyra tér. Eddig soha nem került szóba, vagy egyszerűen nem is gondoltam erre, de most furdalt a kíváncsiság, hogy meg tudjam, milyen első benyomást tettem rá.

Lassan fordultam meg, a kezem visszahelyeztem a testem mellé. Tekintetem elidőzött Harry izmos felsőtestén, de hamar észhez tértem  mert halkan megköszörülte a torkát. Szemöldökét enyhén megemelte, és az elmaradhatatlan mosoly ott ült ajkain. Őrületbe kergetett.

- Szerinted, könnyen kapható vagyok? - kérdeztem halkan, félve a válaszától. Megrázta a fejét, hogy ne lógjon a szemébe pár göndör tincs és ismét elém került; közelebb éreztem magamhoz, mint valaha. A mosdókagyló feletti lámpa fénye tompán világított, de testének minden egyes szegletét körberajzolta. Túl tökéletesnek tűnt. Tekintete égette az arcomat.

- Ali, azért mert egyszer engedtél a csábításnak, amit nem csodálok ...- nevetett fel, de látta arcomon, hogy komolyan kérdeztem, így inkább ő is átváltott komolyabb hangnemre. - Épp ellenkezőleg, sosem feltételezném rólad, hogy olyan lennél. - Ujjait az enyémre kulcsolta, mellyel szorosabban magához húzott. - Tudni akarod, mit gondoltam rólad, amikor először beléptél a klubba abban a csipkeruhában? - kérdezte, s halványan elmosolyodott. Kérdőn emeltem rá tekintetem megint. Tényleg kíváncsi volt, nagyon is. - Hogy semmi esélyem nem lenne nálad. Szerinted miért Zayn-nel intéztettem el a piszkos munkát?

- Tudod én mit gondoltam rólad? - Most ő nézett rám kérdőn. - Hogy egy seggfej vagy.

- Miből gondoltad ezt? - kérdezte nevetve. Lehet, hogy nem vette észre, de egyre szorosabban tartott magához, mint aki ragaszkodna.

- Mert ahányszor találkozott a tekintetünk, azt éreztem hogy már le is vetkőztettél a szemeiddel.

- Hm... Lehet - dörmögte. Lehunytam a szemem, ahogy éreztem nyirkos tenyerét a derekamon. Homlokom csupasz mellkasára fektettem.

- Harry - motyogtam. - Komolyan mondtad, amit mondtál a hotelban?

- Igen.

Egy pillanatra felemeltem a fejem, hogy belenézzek smaragdszínű szemeibe, hogy megbizonyosodjak igazáról, de nem hagyott elég időt, mert ajkai azonnal megtalálták az enyéimet és nem is hagytak szóhoz jutni, csak mikor levegőhiány végett elhúzódott fél centire.

- Szeretlek - suttogtam.

Magával rántott a zuhanyzóba, amit kacagással jutalmaztam. A fekete topot, ami már gyakorlatilag hozzánőtt a bőrömhöz, egy gyors mozdulattal lerántotta rólam. Ajkai sosem hagyták el az én számat, s ujjai is egyre görcsösebben kapaszkodtak belém. Úgy éreztem, mintha most Ő ragaszkodna hozzám, és nem fordítva. Hiányzott már a közelsége, illata, s perzselő érintése. Ujjait végighúzta a gerincemen, majd hirtelen futtatta végig tenyerét combjaimon és egy mozdulattal felemelt. Tudtam, hogy rossz amit csinálok, hiszen nem marad itt örökké. Pár nap és Harry hazamegy, én pedig itt maradok, több ezer kilométerrel arrébb tőle. De ez az érzés eltörpült amellett, ahogy éreztem magam. Szó szerint a fellegekben jártam és nem akartam, hogy ezt bármi megszakítsa. Hosszú idő óta most éreztem megint önmagam.